Montessori – Érzékeny Periódusok

Maria Montessori legfőbb eszköze a módszertana kidolgozásához a gyerekek megfigyelése volt. Vallotta, hogy minden gyerek más és követni kell a gyermek veleszületett fejlődési potenciálját, de meg is figyelt bizonyos mintákat, ami alapján ki tudta dolgozni az eszközeit és a módszer keretrendszerét.
Azt is vallotta, hogy a szülőknek is figyelniük kellene a gyerekük jelzéseire.

Miért olyan fontos ez?

A gyerekekben, mint egy beépített szoftver, működik egy ösztön, ami segít nekik abban, hogy önállóan tudják kibontakoztatni készségeiket, képességeiket, illetve építgessék saját kis személyiségüket. Ők megérzik, tudják, hogy mikor mire fogékonyak, a szülőknek „csak” figyelemmel kell kísérni, hogy éppen mi foglalkoztatja a gyereket és biztosítani neki a megfelelő környezetet, hogy az adott készséget, tudást ki tudja fejleszteni magában a gyerek.

Mit jelen az, hogy a szülőnek, tanítónak „csak” megfelelő környezetet kell biztosítania?

Van Montessorinak egy hasonlata erre, ami nekem nagyon tetszik és jól megvilágítja ennek a gondolatnak a lényegét:
A megtermékenyített petesejt sem hordozza magában még minden ismertetőjegyét a felnőtt embernek, de hordozza azt a lehetőséget, hogy magától – megfelelő környezetben – azzá fejlődjön. Az anyukának nincs más dolga, mint a jó puha és meleg anyaméhet és a táplálékot – mint megfelelő környezet – biztosítsa a baba számára. Ugyanez folytatódik a méhen kívül is. A szülőknek nem kell önállóan kitalálniuk, hogy éppen mivel fejlesszék a gyereküket, hanem csak megfigyelni, hogy hogyan fejlődik önmagától, szabadon, természetesen és ezekhez biztosítani a megfelelő eszközöket. Ha ez megvan és a gyereknek megvannak az eszközei, hogy a megfelelő készségeit fejlessze, akkor képes lesz arra, hogy önálló munkával (vagy kisebb szülői segítséggel) tudjon fejlődni.
Ez nem azt jelenti, hogy körül kell bástyázni a gyereket minél több dologgal, hanem hogy például amikor látjuk rajta, hogy éppen nagyon fogékony a számolásra, akkor be lehet vezetni különféle játékokat, eszközöket, amivel ezt tudja gyakorolni.

 

Érzékeny időszakok

Maria Montessori azt vette észre, hogy vannak bizonyos időszakok, amikor a gyerekek érzékenyebbek bizonyos készségek, bizonyos tudás befogadására. Ez egyébként nem egyedi, más oktatási rendszerekben is megfigyelték, hogy léteznek ilyen “időablakok”. Ezek az időszakok egyszer fordulnak elő és utána nem térnek vissza, így amikor észrevesszük, hogy a gyerekünk éppen belépett egybe, akkor meg kell próbálnunk kihasználni az időt és olyan környezetet biztosítani a gyerkőcnek, amiben megfelelően tud az adott készség fejlődni. Teljesen soha nem múlnak el, csak sokkal kisebb az esély, hogy jól meg tudjon tanulni a gyerek vagy egyes esetekben a felnőtt valamit.

Jó példa erre, hogy én például nem tudok megtanulni korcsolyázni, akármennyire is erőlködök. Felnőtt korban szerettem volna elkezdeni, de csak addig jutottam, hogy esek-kelek és fogom a korlátot folyamatosan. Összehasonlításképpen láttam a barátnőm kisfiát, aki 4 évesen pár perc leforgása alatt tanult meg görkorcsolyázni. Nekem az az elméletem, hogy a korcsolyázás időablaka valamikor gyerekkorban lezárul és felnőttkorban már csak óriási nehézségek árán lehet elsajátítani ezt a képességet. (Ha el lehet egyáltalán…) Például ezt is érdemes kihasználni…


Hogyan vehetjük észre ezeket az időszakokat?

A legtöbb szülő ösztönösen észreveszi ezeket a periódusokat, ha figyeli, hogy a gyereke éppen mivel szeret foglalkozni.
Egy-egy időablak általában elég nagy időtávot felölelhet, de a hosszú időszakok alatt is van, amikor intenzívebb az érdeklődése a gyerkőcnek. Ezeket általában elég könnyű észrevenni, az a nehezebb, hogy hogyan kell kezelni.
Ebben az időszakban azt lehet észrevenni, hogy egyes dolgokra a gyerek sokkal jobban koncentrál és ezekkel a dolgokkal sokkal több időt tölt el, mint a környezetében lévő többi dologgal. Tulajdonképpen kizár minden mást a környezetéből. Ezt az egy dolgot annyira kitartóan csinálja, annyira elmélyed, hogy szinte semmi nem tudja eltéríteni attól, hogy véghezvigye, amit csinál vagy megoldást találjon a problémára, amivel foglalkozik.
Például, amikor eljön a legjobb idő arra, hogy felálljon, akkor azt naponta 200X próbálja meg. Felkapaszkodik, visszaesik, felkapaszkodik, visszaesik. Ekkor például csak annyi a szülő dolga, hogy biztosítson szabad mozgásteret a babának. Tehát például ilyenkor nem a legjobb ötlet a gyereket egész nap magunkra kötni kendőben, mert ott nem tudja gyakorolni ezt a nagyon fontos dolgot De például ezért kell már pici korában is sokszor hagyni, hogy feküdjön és egyedül gyakorolja a kis mozgásokat, forgásokat. (Ez egyébként visszaköszön Pikler Emmi rendszerében is.)

Miért jó észrevenni ezeket az időszakokat?

Maria Montessori rájött, hogy a gyerekek viselkedését, az érzékeny periódusaikat lekövetve kell bevezetni nekik egyes “tudásanyagokat”. Így le lehet követni a természetes fejlődés menetét, nem próbálják más mederbe erőszakolni a gyereket, mint amerre magától is menne. Így a tanulás élvezetes, szinte játék maradhat.
Az érzkeny időszakok megértése segíthet a szülőknek is elfogadni hogy egyes dolgok miért történnek. Például, hogy a 2 éves gyerek miért érzi annyira frusztrálva magát, ha valami nem úgy történik, mint ahogy szokott.

Mi van, ha nem követjük az érzékeny periódusokat és más ritmust szabunk a gyerek fejlődésének?

Ha a gyereket megakadályozzuk abban, hogy az érdeklődését kövesse, akkor elképzelhető, hogy megfosztjuk attól, hogy bizonyos készségei kialakuljanak.
Ha nem veszünk tudomást arról, hogy a gyerek éppen hol tart, akkor elmulaszthatjuk ezeket az időablakokat.
Például a nyelvi készségek kialakulása is ilyen. A gyerekek a születésüktől kb 6 éves korukig a legfogékonyabbak egy-egy nyelv, köztük az anyanyelvük megtanulására. A kisgyerekek köztudottan sokkal könnyebben szedik fel ilyenkor még a nyelveket. Ekkor nyílik időablak az idegennyelv megtanulására is, de ezt – természetesen –sokan kihagyják. Hiszen például én sem tanultam meg angolul anyanyelvi szinten, mert nem hallottam napi szinten angol beszédet 6 éves koromig. De úgy tűnik az anyanyelvi szintet már nem is fogom soha elérni, pedig még Angliában is éltem egy ideig. Erre csak gyerekkoromban volt lehetőségem. Az az időablak számomra már lezárult.

Persze a gyerekek ekkor nem a nyelvtanórákra nyitottak, hanem mint a szivacs, szeretik magukba szívni a tudást. Tehát nem azt javaslom, hogy 6 éves kor alatt mindenki kezdje indokolatlanul sok idegennyelvi órára hordani a gyerekét (amit az elképzelhető, hogy nem is élvez és még a tanulást is megutálhatja), csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy hogyan működnek ezek az ablakok.

Mit kell tennünk, ha észrevettük, hogy a gyerekünk éppen nagyon fogékony valamire?

Biztosítsunk olyan környezetet a gyereknek, hívjuk fel olyan dolgokra a figyelmét, amire – a megfigyeléseink szerint – éppen a leginkább fogékony. Mutassunk neki olyan eszközöket, amivel az adott készséget fejlesztheti. Ha nem érdekli, amiről mi azt gondoltuk, hogy hasznos lenne, akkor ne erőszakoskodjunk.
Semmiféleképpen sem azt jelenti, hogy például ha látjuk, hogy elkezdett érdeklődni a matematika iránt, akkor lázasan leülünk vele és számoltatjuk naphosszat. Készíthetünk és mutathatunk neki olyan eszközöket, amikkel tud számolni (Bevezetés a matematikába cikk), de ha már tud róla, hogy van ilyesmi a közelében és tudja, hogy hogyan működik, akkor hagyni kell, hogy egyedül bontakoztassa ki az adott készségét, “tehetségét”. Ha kéri a segítséget vagy elakad, illetve az eszköz bemutatásakor természetesen segíthetünk neki, de soha ne segítsünk olyan dologban, amiről azt gondolja, hogy egyedül is meg tudja oldani.
Vag ypéldául a babáknál, ha szeretnek fogdosni dolgokat, akkor minél több lehetőséget biztosítani, hogy tudjon fogni dolgokat. (Például a föléjük lógatott plüssállatkákat, kendőket, labdákat.”

Az is fontos még, hogy ne próbáljuk meg eltéríteni attól, amit ő ösztönösen meg szeretne tanulni. Én sokszor hallottam például azt a mondatot, hogy „Jaj, kislányom, ne ezt a hülyeséget csináld. Gyere inkább rajzoljunk.” A gyerekek tudják, hogy éppen miben szeretnének fejlődni. Hagyni kell őket, hogy irányítsák ezt a folyamatot.

Tehetség?

Egyszer olvastam Malcolm Gladwell – Outliers (Kivételesek) című könyvében, hogy tehetség nem létezik, hanem csak az, hogy valaki megfelelő számú órát (professzionális szinthez minimum 10 000) tölt egy adott terület tanulmányozásával, megtanulásával, gyakorlással. Nekem az a magánvéleményem, hogy ez kiegészülhet azzal, hogy tehetség nincs, csak a megfelelő időszakban megfelelő környezet és eszközök biztosítása a gyereknek, aki az adott készségeit így tökéletesre tudja fejleszteni. Persze a sport esetében szerepet játszik a fizikum is, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy például a matematikai iránti fogékonyság úgy fejlődik ki, hogy a megfelelő időben, megfelelő dolgokkal foglalkozhatott egy kisgyerek.

Mikor és milyen időablakok léteznek?

Szerintem borzasztóan sokféle érzékeny periódus létezik (korcsolyázás, nyelvtanulás, matematika, kézügyesség, forgás, járás, evés…stb), de párat ki szoktak emelni a kismillióból. A legjobb az, ha a szülő/nevelő/oktató figyeli a gyereket, de azért leírok itt egy párat és megpróbálom pár mondatban megvilágítani, hogy pontosan mire is kell ebben az időszakban figyelni. (Ahol még nem tudtok kattintani, azt a részt még éppen írom. )

A születés és 6 éves kor között a következő érzékeny periódusokat emelték ki:

Rendszer (születéstől 5 éves korig, de 2 éves kor körül csúcsosodik ki)
Nyelvi fejlődés (Születéstől 6 éves korig)
Mozgás (születéstől 4 éves korig)
Az érzékelés fejlődése (születéstől 5 éves korig)
Számokkal való ismerkedés (4 – 5,5 éves korig)
A viselkedés és udvariasság fejlődése (2-től 6 éves korig)

 

 

 

 

 

 

 





Aktuális

Fazék híradó
E heti menünk
Mókuska csoport
Pillanatképek
Befizetés
Decemberi befizetés
Tücsökringató
2016
Gyermekek és Apák napja
2017.05.20.